"The sparrows are flying again... George Stark returns"

Közérdekű közlemény

 
Közérdekű közlemény
Tekintve, hogy a freeblog újabban nagyon lassú, és három bejegyzést nem tudtam megírni, mert behalt a rendszer a mentésnél, úgy döntöttem, hogy blogszolgáltatót váltok. A blogom innentől kezdve itt érhető el:
 
stark21.blogspot.com
 
Köszönöm a figyelmet. 
 
(mellesleg az új szolgáltató nagyon pöpec, ajánlom mindenkinek!) 


Zola a zombi

 
Zola a zombi
Lassan, fáradt mozgással, és büdös szájjal keltem ma reggel. Azt álmodtam, hogy zombi vagyok, ezért először gyanakodva végignéztem magamon, de mivel a bőrömön nem mutatkoznak a rothadás jelei, vert még a szivem, és az öcsémnek se ugrottam az arcába őrjöngve, ezért úgy döntöttem, hogy csak rosszat álmodtam.
 
Ma be kell mennem a postára, elintézni ezt azt. Remélem a jelenlétemtől senki nem fog hirtelen táplálkozni a mellette állóból, és nem lesz tele a város vegyvédelmi ruhás emberekkel. És azt is, hogy Robert Carlyle-t se fogom üldözni egy mezőn, illetve Milla Jovovics se fog zargatni egy géppisztollyal.
 
Na most megyek, ennem kell valamit...
 
 
(így utólag visszaolvasva, tekintve, hogy zombivá változásról beszélek az egész bejegyzésben, ennél fenyegetőbb utolsó mondatot el sem tudok képzelni...)


A picsába

 
A picsába
- Kinnt beszélgetnek a konyhában - mondtam a seggrészegen és magatehetetlenül fekvő Kupszának.
 
- Milyen Katával? - kérdezte Kupszus, és ekkor döbbentem rá, hogy valszeg nem én vagyok a legrészegebb ember tíz méteres körzetben. A Kátai testvérek már megtértek az álom kebelébe, én most keltem fel, és még a közhangulat (Rubber Johnny) ellenem dolgozik, de remélem bírom szusszal. 
 
 


Berfore the 21st

 
Berfore the 21st
Ma ünnepeljük Baján az én 21. születésnapomat. Egyenlőre az este változatos, berúgtam embersen, meg lett mondva egy helyről, hogy takarodjak, és lett sütve sült krumpli (a szájpadlásomról megint mállik a bőr, talán mert forrón ettem a cuccot) továbbá meg kell állapítanunk, hogy Földesnél hamar eljön az az állapot a T.. kezdetű vegyület esetén, amit úgy hívunk, hogy "AZ"!
 
God save the Queen! 


We are having a good time

 
We are having a good time
 
Aren't we?


28 weeks later

 
28 weeks later
 



Tom Cruise agya ledobta az ékszíjat!

 
Tom Cruise agya ledobta az ékszíjat!
A sikeres, most félkezű, félszemű nácit alakító Tom Cruise agyát végleg elborította a szcientológia fosa. A most neten megjelent toborzóvideón ugyanis eszelős tekintettel magyaráz arról, hogy miért is jó szcientológusnak lenni. Igazából baromságokat beszél végig, ismétli magát, és többször tébolyultan felröhög. Mindenesetre egy hamisítatlan szektás hittérítést láthatunk egy igazi celeb előadásában.
 
Azért még itt megjegyzem, hogy ezek után pláne egy ocsmány és féreg vallásnak tartom a szcientológiát. Egészségére minden szerencsétlennek, aki benne van, vagy a közelébe kerül.
 
A Tom Cruise-s videó pedig itt.


 
Töredékek szánalmas kis életemből

"Könyörgöm miért?" kérdezte Schoblocher.

"Mert. Én már nem tudom miért*" válaszoltam.

"De komolyan, folyamatosan hülyét csinálsz magadból" mondta.

"Már nem érdekel" mondtam.

"De miért jó ez neked?" kérdezte a Földes.

És ekkor hangzott fel a világ egyik legtömörebb, és legértelmetlenebb mondata: "Mert kell a fájás!**"

Cindi pedig besokallt, és most egy darabig nem fog Wow-ozni. Földes meg próbálja kideríteni, hogy miért.

Az Ambrus meg itt cigarettázik, és közli, hogy írjam bele a bejegyzésbe, és írjak mellé valami Zolásan humorosat. A Benedek meg azt szeretné, hogy írjak valamit a szarásról.

Erről az jut eszembe, hogy réges-régen, kicsíny gyermekkoromban, mikor nagynénémék tanyáján laktunk egy ideig, rájöttem, hogy jobb három napig visszatartani, és egy kemény művelettel megszabadulni a tehertől, mint pókok és rovarok között szarni egy gödör felett egy fabódéban.

*vagy csak nem akarom elmondani - a szerk.

**vagy csak továbbra sem akarom elmondani - a szerk.

 



Esti beszélgetés

 
Esti beszélgetés
Szerintünk a Földes egy fasz.


Vizsga

 
Vizsga
Laci rámszólt 7-kor, hogy lassan ki kéne másznom az ágyból, mert 8-kor vizsgázom. Biztosítottam, hogy fél 9-kor van a vizsga, és hogy köszi, tényleg ki kéne másznom az ágyból.
 
Kimásztam. Eggyel nőtt az életemben azoknak a döntéseknek a száma, melyeket később megbántam.
 
A Középkori Erdély című vizsgára négy perc késéssel értem be. Még így is előbb, mint a tanár. Amíg vártam rá, előkészítettem a tollat, és az esélytelenek halálos nyugalmával vártam az érkezését. Eldöntöttem, hogy ha lövésem se lesz a témáról, vagy ha szóbeli lesz a vizsga, akkor felállok, kérvényezem az elégtelen azonnali beírását, és elmegyek meginni egy sört.
 
A tanár megérkezett. Kiosztott mindenkinek egy üres lapot. Valami francia egyháztöris vizsga is párhuzamosan folyt még. Először közölte velük, hogy miről kéne írni, aztán velünk.
 
"Írjátok le, hogy milyen elméleteket ismertek a székelyek eredetéről!" hangzott a feladat.
 
Ekkor jött a váratlan fordulat. Egy másodpercig döbbenten bámultam magam elé, majd felírtam a nevem a lapra, és akkurátusan körmölni kezdtem. Ugyanis tudom, hogy milyen elméletek léteznek a székelyek eredetéről. Egy A4-es lapot majdnem teleírtam vele (mindkét oldalt). Szerintem egy kettest megérdemel.
 
Határozottan jó idegállapotban hagytam el a BTK-t. Sört inni mégsem volt kedvem (!?!?) ezért bejöttem a TIK-be, és megírtam ezt a bejegyzést.
 
A déli busszal pedig megyek vissza Bajára. Ugye a macska még életben van?


Endangered species

 
Endangered species
Én nem láttam, mi történt, éppen a kezemet mostam a fürdőszobában. Arra értem ki a nappaliba, hogy a Földesék elszörnyedve ordítanak, és röhögnek. A macska meg kifelé futott, és néha rémült pillantásokat vetett az oldalából kimeredő háromcentis kaktusztüskékre, és a kaktuszból kiszakadt darabokba. Néha lefékezett, és bámult.
 
Öcsém utolérte, elkapta, és kiszedegette belőle a tüskéket. A macs már lehiggadt egyébként, megint bennt mászkál, csak ne rohajon újra a kaktuszba.
 
Tegnapelőtt mellesleg elkészítettük a világ legszarabb chillis babját. Büszke? 


Without chance

 
Without chance
Most egy vizsgára kéne bemennem, de rájöttem, hogy se tollam, se esélyem nincs megírni. Úgyhogy inkább haza megyek. Órákon belül.


 
Deutschland
Úgy fest, hogy anyám végre kapott egy állást, amelynek keretében nem kell félholtra dolgoznia magát éhbérért, mint ahogy eddig tette nagyjából húsz éve. A helyszín egy valamilyen -dorf vagy -stadt névre végződő helység München közelében. A fizetése nagyjából ötszöröse lesz a jelenleginek. Idősekre kell vigyázni.
 
Öcsémmel ma esünk át a stratégiai betanításon, különös tekintettel a "Hogyan ne haljanak meg a szobanyövények?" és a "A macska életben tartása" fejezetekre, de nyilvánvalóan lesznek még gondok a "Vasaló kezelése férfiaknak" és a "Mosógép - a barátod" kurzusokkal is.
 
Drukkoljon mindenki, hogy ne legyen teljes mayhem anyám távozása.


Szilveszterek

 
Szilveszterek
Most, tekintve hogy elkezdődött a 2008-as év (Ambrusnak igaza van, tényleg már nagyon a jövőben vagyunk) kicsit visszatekintek az előző évek szilveszteri abálásaira.
 
2000:
Akkor voltam tizenhárom. Pakson voltunk a rokonoknál. Nem történt semmi. Megengedték, hogy igyak fél deci sört.
 
2001:
Valószinűleg otthon ültem, kekszet és tejecskét fogyasztottam, és néztem Gálvölgyit a tévében. Öcsém szintén.
 
2002:
A legeslegelső Benedek buli, úgy bekúrtam mind a dög, hánytam a fák tövében. Fetrengtem. Páran követték a példámat, Taki két összetolt széken aludt. Ró azt mondta, hogy "Ez az ország el lett baszva". Reggel tántorogtunk haza. Megfigyelhető az éles kontraszt a tavalyi évvel szemben, amelynek okai egy bizonyos korcsolyázásban keresendők. (Benedek akkor hányta le a szőnyeget otthon)
 
2003:
Ha jól emlékszem itt kezdődött az előszilveszter hagyománya. Kanbuli volt benedekéknél, és (bár lehet tévedek) Picó ekkor lábadt fel a balesetéből, és el is jött.
Aztán már nem volt kedvem szilveszterezni. Megnéztem a tüzijátékot a rokonokkal, és nem csináltam semmit. Öcsém már nem emlékszem mit csinált.
 
2004:
Az előszilveszteri buli nálunk volt, mert anyám nem tartózkodott az északi féltekén. Öcsém végighányt mindent, Sanyi a szomszédból átjött (akkor született meg kisfia, Benke), és annyira berúgott, hogy alig birt visszamenni. Én az öcsém szobájában ébredtem reggel, Benedek a kanapén felébreszthetetlenül részeg volt.
 
A szilveszteri bulin részt vettek Havadiék és egyéb kisgyerekek, akik közül az egyik a "nem vagy férfi, ha nem iszol" szöveggel Kupszust félholt-részegre itatta, aki aztán belehányt a lövészárokba. Ott, ahol előzőleg Benedekkel kólofgyutiztunk. A bejárati ajtó zárja eltört, éppen hogy használható (máig nem lett kijavitva) anyám virágait leverték, hányás száradt be konyhai csempe fúgájába. Taki 50-es hangerővel hallgatta a zenét hajnali 4-kor, és amikor bementem a szobába, letolt gatyával állt, és pezsgővel kinált. Másnap reggel csikkeket találtam az egyik számitógép házában. A macskát utána poszttraumatikus stressz érte, és még 2005 szilvesztere előtt meghalt.
 
2005:
Az elősziveszteri bulin nem voltam ott, mert akkor meg én voltam a déli féltekén. Az egyetlen amit tudok róla, hogy a Földes összejött a Viltével.
 
Ez volt talán a legszarabb szilveszterem, diszkóval az ausztál Gold Coaston, sok-sok transzvesztitával, és olyan emberekkel, akik négy sörtől már részegek, és nem akarnak többet inni. Kiábrándtó volt.
 
2006:
Az előszilveszeri bulin elestem, és bevertem az állam a tűzrakóhelyben a Benedekék udvarán. Este kilenckor a balesetin találtam magam, összevart állal, tolószékben, sakál részegen. Kellemetlen. A fogalból letört egy darab. Az államon azóta se nő szőr ott, ahol össze lett varrva.
 
Mykee albérletében voltunk, Gőte szétbaszta a kanapét (letörte az egyik felét) jöttek Szegedi egyetemista társaink (Cica, Benny, és a már fennt emlitett renitens) nekem meg a barátnőm, igy az új év remek inditásaként bejelentette, hogy már nem szeret. BUÉK. Bebasztam mint a ló.
 
2007:
Az előszilveszteri buli eseményeiről már szó volt az előző postban. 
 
És elérkeztünk a mostani, talán legjobban sikerült partyhoz. Előd végre ihatott (mononukleózis) ezért nagyon be volt baszva, én jól éreztem magam úgy, hogy nem is basztam be vészesen. A hangulat nagyon emelkedett volt, és végre tényleg át birtam élni az új év kezdésének eufóriáját. Sajnos csak a Földes kapott tőlem BUÉK SMS-t, mert csak neki küldte el a rendszer. Gondolom kicsit le voltak terhelve a telefonhálózatok éjfél és 1 óra között...
 
Szóval minden kedves olvasónak nagyon Boldog Új Évet, csak itt, csak önöknek, csak nálunk!
 
És sok sikert a vizsgaidőszakhoz.


Ismét eljött...

 
Ismét eljött...

...ismét az Újrafelosztás jegyében telnek a napok...

Ja nem, ez egy régi magyar ponyva-fantasy kezdő sorai.

Igazából ami újra eljött, az a szokásos elő-szilveszter buli a skacokkal, amiből egyszer maradtam csak ki, akkor is csak azért, mert másik kontinensen voltam. A legutóbbi alkalommal meg felrepedt az állam, és letört egy darab az egyik hátsó fogamból.

Most a Schoblocher metszőfoga tört le a leglátványosabb helyen. Nagyon súlyos, engem pótol a tavalyi balesetért, melynek keretében Athosznak képtelen voltam elmagyarázni, hogy mi történt velem, mert seggrészeg voltam, érzéstelenítve volt az álkapcsom, és egy tolószékben ültem, mert már nem voltak képes produkálni a Homo Sapiens Sapiens standard testtartását.

Ha esetleg valakit megtévesztene a helyesírásom; igazából mocskos mód be vagyok rúgva, és beteljesedett a náci álom: német nyelven üvöltünk zenéket, egy-két fasiszta karlendítéssel közbenyomva. Nagyon durván elfajzott a parti, a Földes anyja keresztre fog minket feszíteni (náluk vagyunk)

Ha valakivel nem konfrontálódnék részegen, addig is; BUÉK!!!

Meg vigyázzatok a töményszerszre, nehogy kiömöljön.

Es gibt's mit nur eine Kirche, und er heisst Deutschland!

Ha valaki felismeri a fennti idézetet (már ha jól írtam) az művelt, és olvassa az iskolai kötelezők sorozatot.

Na, mindenki legyen jó, és szép kövér!



The hal is watching you

 
The hal is watching you

A szalag halk zümmögéssel húzta felém az árut, amelyből az egyik egy rám nagyon bambán bámuló hal volt. Féli kilógott a szatyorból (ekkor megemlékeztem Schobloherről, aki éppen a halpultnál teljesített szolgálatot) és engem nézett. Amikor a mérlegre emeltem, egy baromi nagyott ugrott, és majdnem az ölembe esett. Meg is ölhetett volna.

Később jött egy öreg néni egy még öregebb nénivel, és durván fél óra alatt intézték el a vásárolni valójukat. Minden húst külön csomagba, ételeket élivel befelé, mittudomén. Kiborító volt. Aztán jött két udvarias roma úriember, vettek vagy 20 üveg töményt, ebből 5 Jhonny Walker. Már majdnem végeztem velük, amikor odaszólt a Földes: "Zola, nincs kedved hajnalban bentmaradni árut feltölteni?" "Szidtad anyámat?" hangzott a válasz. Nagyjából egyenértékű volt ugyanis a kettő.

Munka után visszamentem kicsit bevásálni (hajnali fél 2-kor) és ránéztem öcsémre, hogyan boldogul a munkával. Éppen műzlit pakolt fel egy polcra, és úgy nézett ki, mint akit most ítéltek életfogytiglanra. 

És a nap híre: ma 8 órás műszakom lesz éjfélig. Ez ha nem is a zsidók miatt van, de biztos, hogy egy körülmetélt személytől kaptam az elutasíthatatlan ajánlatot. Kell a pénz na, még akkor is, ha ezért 8 órán keresztül kell kérdezni, hogy "Jó napot, ÁFÁ-s számlát adhatok?"

Ma, akiben van egy csöpp jóérzés irántam, ne menjen TESCOba. Vagyis ne a bajaiba. Köszönöm. 



Lake of Fire

 
Lake of Fire

Athosz is írt már technikai balszerencséiről, nekem viszont egész más jellegűek vannak. Az már alap, hogy minden gépem hörgő pulykahangokat ad ki működés közben, és elromlik a hűtés bennük, de az már tényleg kicsit veszélyes, amikor krumplisütés közben hirtelen meggyullad az olaj, és durván félméteres lánggal égni kezd (közben az embernek eszébe jut a páraelszívó testi épsége) és mint az állat esel neki kézzel legyezve, fújva, konyharonggyal csapkodva, hogy lehetőleg ne égesse porig Szeged túlnyomó részét.

Másik pikantéria a felmosás, ami rendszerint azzal jár, hogy először a koszt mosom fel (akkorátusan kiszedve a hajamat a felmosóronyból, sejtve, hogy a 30 centis hajszálak nem Lacihoz tartoznak) aztán fel kell még törölni a kiborított felmosóvizet. Arról nem is beszélve, amikor sajnálkozva nézel a széttört felmosóvödörrel Jencinél.

És egyszer majdnem felborítottam a karácsonyfát fateromnál, pedig csak fel akartam rakni a díszt a tetejére.

Az meg már mindennek a csúcsa, hogy borotválkozás után először a borotvahabot kell letörölni az arcomról, aztán a vért. Én nem csak a háztartási gépekre és berendezésekre jelentek veszélyt, hanem magamra is, és nagyjából mindenre. A Honvédség csak azért létezik még, mert engem nem soroztak be. Rossz belegondolni, hogy milyen lenne, ha egy betárazott gépkarabély közelébe kerülnék, nem is beszélve egy helikopterről, vagy egy tüzérségi ütegről.

Ennyit az én balfaszságaimról, ha addig nem találkoznánk, nagyon boldog Karácsonyt mindenkinek, tessék Szegeden velünk szilveszterezni. Most rohanok, mert netcafé-ban vagyok, és kurvára mennek a percdíjak (5 Ft/perc).

Ja és Boldog Új Évet!



But that's stealing!!!

 
But that's stealing!!!

Ma kinéztem az ablakon. A macska kis "fészkére" láttam rá éppen. Kozel ott heverészett, és meglehetősen bambán nézett rám.  Mellette a kartonlapon egy húszforintos pénzérme csillogott.

Kimentem, félreböktem a macskát, és elraktam a pénzt.

Az már szar, ha az ember a macskáját húzza le anyagilag? 



Snowblind

 
Snowblind

Ez mi a faszt csinál? kérdezte faterom a tegnapi havas szombat délutánon, Baja főútján.

És tényleg, mi a faszt csinált az a tag, aki kanyar helyett egyszerűen keresztbe fordult az úton? Azt gondoltam, hogy nincs semmi gáz, volt köztünk vagy tíz méter. Apám fékezett. A fék fogott.

A kerekek meg csúsztak a havas úton.

Bazmeg gondoltam, miközben rájöttem, hogy nem igazán lassulunk, és a másik  kocsi még mindig keresztben áll előttünk.

Közben a mi kocsink is kicsúszott. Szép lassan (bazmeg) szintén oldalra fordult, és közben alig-alig lassulva tovább közeledtünk a másik autó felé.

Bazmeg.

A távolság már kb. csak öt méter. Ahogy csúsztunk tovább, egyre jobban elfordultunk. Végül a csúszás megállt. Kb. tíz centi volt a távolság köztünk, és a csaknem balesetet okozó kocsi között. Úgy álltunk meg, hogy éppen párhuzamosan állt a két járgány. Kérdően átnéztünk a vezetőfülkébe.

A faszi zavartan mosolygott ránk, és telefonált tovább. Bazmeg.

És ilyenkor ne bassza szét az ember agyát a harci ideg, mi? 



VINYIT

 
VINYIT

A VINYIT számomra eseménytelen volt, mivel alig ittam. Viszont történt egy-s más. (na, ez az első két mondat mindjárt generált itt egy szép kövér ellentmondást... mindegy, benntmarad - a szerk.)

Valami Erasmusos parti volt arrafelé, mert a pult előtti régiót elözönlötték az olaszul, és más érdekes nyelvjárásokban beszélő emberek. Kicsit átfurakodtam rajtuk, és rendeltem egy sört, amikor hirtelen gyengéd csiklandozást éreztem a nyakam tájékán.

Istenem, add hogy legalább egy bombázó legyen az gondoltam, előre tudva, hogy ez képtelenség, mivel zömében férfihangokat hallottam. Megfordultam.

Egy ittasan mosolygó, alacsony, szőke olasz úriember volt az. Valamit mondott, amit nem értettem.

Sorry, what?

I chaljsa your eyes!

Mivel a szemeimről volt szó, elkezdtem magam kellemetlenül érezni. Magam sem tudom miért, egy nyilvános WC jutott az eszembe. Sajnos még nem tudtam eltűnni, mert éppen csapolták a sörömet.

You do with my eyes what? kérdeztem inkább.

I chaljlva your eyes!

Mivel úgy éreztem, hogy a kemény olasz akcentus és a beszélgetőpartner ittassága ellehetetleníti a kommunikációt, ezért inkább egy gyors kicsúszást választottam. Megérkezett a söröm időközben.

Well, thanks mondtam, és a sörrel a kezemben gyorsan megléptem. Később, hazavelé menet azon gondolkodtam, hogy remélhetőleg nem azt mondta, hogy "I check your ass". Bár az olasz akcentussal beszélőktől bármilyen nyelvi hajlítás kitelik. Például náluk nincs különbség kiejtésben a shit és a sheet szavak között, ami kicsit gáz, ha egy üres papírlapot akarsz kérni (empty sheet).

Megjelent még továbbá egy (szintén olasz) szaktársam, aki nagyon megörült nekem, aztán amikor öt perccel később újra meglátott, megint megörült, annyira, hogy a mellette lévő kövér embernek elkeztde magyarázni, hogy szaktársak vagyunk.

Nagyon részeg volt. Inkább hazamentem korán.

Laci megint bealudt bekapcsolt géppel, és fülhallgatóval a fülén. Kikapcsoltam a gépet, és lefeküdtem aludni. Reggel pedig elkezdtem olvasni Stephen Kingtől a Dolorest, és elment az étvágyam. Aki olvasta már, az tudja mitől.

Plusz még a 22-es csapdáját is megnéztem (a filmet) és egészen más mint a könyv. De nagyon jól sikerült kis film, érdemes megnézni.

Most megyek Melindával könyvet venni a jegyzettámon.



Jatuljunk

 
Jatuljunk
"Csá blöki" mondtam a hirtelen mellettem megjelenő vizslának a villamosmegállóban, aki a frászt hozta rám. Aztán rámnézett nagyon aranyosan, és elkezdett szarni. Gyorsan arrébb mentem, és inkább a villamos menetrendet tanulmányoztam. Reggel 7:45 között inkább ilyesmit bámul az ember, mint szaró állatokat. 
 
Egy szigorúan mérsékelt Jatézást kéne ma este betervezni, bár eddig a támogatók száma gyér. Egyenlőre csak Előd és talán Athosz jön. Még valaki? Na? Na?
 
 
 
 
Na? 


The attack of the blonde woman...

 
The attack of the blonde woman...

"Szia" mondta Cica hótnyugodt hangon a kaputelefonba.

"Cső" feleltem "Zola vagyok, beengedsz?"

"Persze" válaszolt. Szerencsére tényleg Zola voltam, és nem a Zola hangját jól utánzó sorozatgyilkos. Komótosan felbaktattam a harmadikra. Cica már ott várt az ajtóban, kérdő tekintettel. A háttérben aranyos kis feket macskák szaladgáltak aranyosan.

"Te, mi van a szülinapoddal?" kérdeztem. (Cica tegnap lett 21 éves, Boldog Szülinapot!)

"Hát, mindenki elment Szegedről, tehát nem lesz megtartva még" válaszolt Cica továbbra is ártatlan arccal.

"Ez azért kellemetlen" mondtam "Mert mi Gőtével téged várunk a Nyugiban"

"Mi???"

"Egész délután próbáltunk felhívni"

"Az nem lehet!" tamáskodott kicsit összezavarodva "Hát itt a telefonom!"

És hősnőnk abban a pillanatban kinyitotta telefonját, hogy megtekintse a következő kiírást: 9 nem fogadott hívás 

Hoppá

"Hoppá" mondta Cica. Kiderült, hogy lenémította a telefonját, hogy ne zaklassam órán, és úgy felejtette. Gőte meg én (a két Zoltán) pedig horzsoltra telefonáltuk az arcunkat, hogy elérjük. Naaagyon szőke.

Reggel hétig ittunk Cicával, a macska szétkarmolta a kezemet. Gőte öt körül hazament. Kicsit fáradt, és leépült voltam, mire hazaértem.  



Ideghalál

 
Ideghalál
Órákon keresztül fenn voltam hajnalban, literes műanyag flakonból vedeltem a TESCO Kick energiaitalt, ugyanis ma 2 azaz kettő End Term Test-et kell írnom.
 
Sőt, az egyiket már megírtam, English Phonetics and Phonology Seminar-ból megírtam eddigi lejobb dolgozatom. Sajnos a "legjobb" itt még nem jelenti azt, hogy "elég a ketteshez". Ez a fos kurva nehéz, még akkor is, ha ennyit tanultál rá.
 
Pénzem jelenleg nincs, és úgy néz ki nem is lesz dec. 6-ig. Szabi pedig emlegette a szerdai sörversenyt, de én őszintén, csak akkor bírok ebbe belemenni, ha ad valaki kölcsön. 


Germán filmművészet

 
Germán filmművészet
Még mindig Baján vagyok, és öcsémmel a Kísérlet című német filmet nézzük. A film lényege, hogy húsz önként jelentkezőt zárnak be egy börtönbe, kísérleti célból. Az emberi viselkedés változásait figyelik meg. Ebből a húszból 8-an az őrök és 12-en a rabok.
 
A kutatócsoport folyamatosan kamerán figyeli őket, hogy hogyan tartják fennt a rendet az őrök erőszak használata nélkül. A lényeg az, hogy mivel fizikailag nem tehetnek bennük kárt, ezért a lelki terror, és a megalázás eszközét használják.
 
Nagyon, nagyon durva.
 
A film után: Basszus, tudnak ezek a friccek filmet csinálni. Ilyen durva pszicho-thrillert ritkán látni. Nem mondok el semmit, mindenki nézze meg a filmet, ami szerintem egy erős 95%. Abszolút remekmű, a torz emberi viselkedésmintákat ilyen szinten filmre vinni... na hát az nem semmi...
 



Oh, such a perfect day...

 
Oh, such a perfect day...
A tegnapi családi idill folytatódott a "Bevásárlás az anyámmal" menüpont alatt. A nap további részét már nem is említem. A névnapi jókívánságokat mostantól sms-ben küldöm, akkor biztos nem borul el az agyam.
 
Az utolsó angolórámon pedig eleredt az orrom vére, és kb. 15 zsebkendővel sikerült elállítani. Tökéletesen szar záróakkordja egy tökéletesen szar napnak.


A családi idill

 
A családi idill

A mai nap folyamán először apám lecseszett engem, aztán én lecsesztem az öcsémet, aztán apám az öcsémet is lecseszte, végül anyám lecseszett engem mert lecsesztem az öcsémet.

Termékeny nap a mai, még csak fél négy van, és máris sikerült a teljes család 75%-ával konfliktusba kerülni. A másik 25%-al csak azért nem, mert az én vagyok. Bár semmi se lehetetlen, és a mai napból még mindig hátra van több mint 10 óra.

És ráadásul tegnap este a Strongban azt hitte rám egy részeg tag, hogy én vagyok Császár Előd.



The Siege

 
The Siege

Azaz a Szükségállapot.

Ezt a filmet éjfél magasságában kezdtem nézni mondva, hogy megnézem az elejét. Aztán nem bírtam abbahagyni. Úgy indul, mint egy szokványos amerikai akciófilm, amelynek a végén a kőkemény katona magához öleli a szőke nőt, és az egyedül lemészárolt kétszáz arab hulláján átsétálva elgyalogolnak a naplementébe.

Hát nem ilyen lett. A film kegyetlenül és megrázóan életszerű lett. A két főhős, Denzel Washington, aki a céltudatos FBI nyomozót, és Bruce Willis, aki egy fanatikus tábornokot alakít, bár egyazon ország kormányának dolozik, mégis két teljesen ellentétes értékrendet és világot képviselnek. És itt elemném ki az egyik legjobb pontját a filmnek: kiderül, hogy Bruce Willis tud gonosz szereplőt is játszani.

A sztori azért megdöbbentő, mert a film 1998-as, de húsbavágó pontossággal megrajzolja a 2001-es tragédia utáni amerikai közhangulatot. A különbség csupán itt az, hogy a filmben a társadalom sokkal mélyebben és keményebben belesüllyed a paranoiába, amely a kezdeti pánikból átcsap a katonai diktatúrába.

A különbség az, hogy bár mind a filmben, mind a valóságban kínoznak meg, ölnek meg, és rabolnak el embereket amerikai katonák és ügynökök, addig a filmben a lakosság komoly ellenállásba és tüntetésekbe kezd, viszont a valós életben (sajnos) ez nem teljesen így törétnik.

Az okok talán abban keresendők, hogy az amerikai társadalom korántsem olyan összetartó, mint ahogy a filmkészítők szeretnék látni, illetve a való életben ezek a súlyosabb incidensek (fogolygyilkosság, emberrablás, kínzások) láthatatlanul, a CIA pincéiben és európai börtöneiben zajlik, vagyis nem a közvélemény és a kamerák szeme láttára.

A film másik jó pontja, hogy teljesen és abszolút különválasztja az iszlámot a terrorizmustól, az arab lakosok nem mint kegyetlen terroristák, hanem jóval inkább mint áldozatok jelennek meg.

Egy szó mint száz, akinek bejött az Ember Gyermeke, vagy a Halál Napja apokaliptikus látomása, az nem fog csalódni a Szükségállapotban sem. Ha értékelni kell, egy nagyon erős 98%.

Breaking news: Miközben néztem a filmet, lejött a Next, ami egy Nicholas Cage-es K. Dick adaptáció. Miközben meg a bejegyzést írtam, lejött a Vacancy, ami a Kontroll rendezőjének, Nimród Antallnak az új filmje. Lehet, hogy ma nem fogok aludni???

 

Másnap délután: Megnéztem mindkét filmet, hajnali fél 6-kor feküdtem le. A Next egész jó, de sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle (75%), a Vacancy pedig egy elég jól sikerült Hostel/House of Wax horror-koppintás. Önmagában nem lenne nagy durranás, ha nem lenne a kamerakezelés olyan jó, amilyen, és nem lenne az az iszonyatosan eltalált, sötét és kegyetlen pszicho-horror atmoszféra, ami már a legeslegelső másodperctől ott van a filmben. A Hostelnak egyedül a sztorija jobb. Ez így egy elég erős 70%.



Shit

 
Shit

"Ha beírnám a keresőbe, hogy "szar", akkor a te blogodat adná ki!!!" mondta a Melinda nem is olyan rég.

Ugye nincs is igaza?



ezmáregyszerűen

 
ezmáregyszerűen

Pál focizsargonokkal, és homosexuális utáalásokkal vagyíetett focibeszámollót tart!

 

Itt mind3ennek vége. Ez a látgoatás a tervezettnélj obban sikerült.

 

I'a -Cthulhu, I'a Dagon, I'aHydta

 

A szerző későbbi megjegyzése: Már másnap reggel van, és én meg vagyok rökönyödve ezen a bejegyzésen. A tanúság: ne igyál olyan helyen, ahol net van, vagy ha igen, akkor kérd meg az embereket, hogy ne engedjenek a blogod közelébe.

Az utolsó mondatot annak lehet betudni, hogy Lovecraftet olvasok mostanában, és nagyon jó! Ingyen Lovecraftet mindenkinek! (Stalkeres áthallás)

Mindenesetre a Hydra elírása bizonyítja, hogy milyen szar kultista lennék.



In the Pál és Benedek rezidencia

 
In the Pál és Benedek rezidencia
Ezekben a zavarba ejtő pillanatokban éppen azt néztem, hogy a Benedek tartózkodó indiánszökellésekkel táncol, Pál meg éppen a gép előtt, éppen keveri be a borosát. A hangulat nagyon súlyos, és egyre inkább fokozódik.
 
Az éjszaka további eseményeiért (neadjúristen kóbor és véletlen telefonhívásokért régi barát, illetve exbarátnő irányába) nem vállalok felelősséget.
 
Megy a borétosztás, böszmülünk. Az esetleges későbbi bejegyzésekben lévő szövekkoherenciai hibákért, és a kemény nazarénus nevelésért elnézét kérek. 
 
Face the thing that should not be. (Na ezt fogom gondolni holnap reggel a tükör előtt)


Régebbiek | Végére »